Az Út

Néhány hónap késéssel, de legalább végre olvashattok a Yorkshire-i utunkról - egyszerre két bejegyzésben is.
Június 21-én este érkeztünk meg a manchesteri reptérre, ahonnan - ahogy Vivien is leírta - a vendéglátó családok vittek minket kocsival Settle-be, Yorkshire egy városrészébe, ami lényegében és méretében is egy kerületnek felel meg. Mint megtudtuk, ez egy tipikus, angol városka - magamtól nem állítottam volna azt róla, hogy tipikus, hiszen még csak most jártam életemben másodszor Nagy-Britanniában, így még nincs annyi tapasztalatom az itteni városokról. Az első benyomásom rögtön az volt, hogy minden olyan egyforma. Ugyanolyan utcák, házak, boltok, parkok, terek... Nem is volt könnyű tájékozódni, még az utolsó napokban is nehezünkre esett haza találni, pedig a szállásunk nagyon közel volt a Cricket Clubhoz.
A legtöbben Settle-ben laktunk párosával, de voltak, akik távolabbi falvakban szálltak meg, egyedül egy családnál. Én Settle-ben laktam, egy nagyon kedves, aranyos angol családnál. Sokat beszélgettünk az anyukával és a nagymamával, együtt tévéztünk, és reggeliztünk is minden reggel. Az utolsó napokban az ír apuka is megjött üzleti útjáról, vele is váltottunk pár szót, e-mail címet is cseréltünk. Ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy valóban az angol a legudvariasabb nép a világon - néha talán még túlzottan is udvariasak, bár a csapat Anglia iránt elkötelezett tagjai ezt erősen tagadják.
A szállásunkról minden reggel nyolc óra körül a Settle Cricket Clubba vezetett az útunk. Itt még lehetőség volt egy második reggelire is, aztán rendszerint elkezdődtek az edzések. Délutánonként összesen három meccset játszottunk, ezek után pedig - és azokon a napokon, amikor nem volt meccs - a városban sétálgattunk, vásároltunk, teáztunk...
Aztán elérkezett a várva várt nap; nem a hazautazás, hanem a profi meccs Leeds-ben. Ami elmaradt, a hatalmas vihar miatt. Mi pedig lekéstük azt a vonatot, amivel haza tudtunk volna menni, a többi járatot pedig törölték az esőzések miatt. Így még órákon keresztül vásárolgathattunk a Leeds-i plázában. Ez volt a legkalandosabb napunk az út során. Erről, és a meccseinkről részletesebben olvashattok Vivien bejegyzésében.
Aztán a hazautazás napja is elérkezett - sokkal gyorsabban a kelleténél. Maradtunk volna még néhány hétig - azt hiszem, ezt a csapat többi tagja nevében is elmondhatom. Izgatottan várjuk a jövő nyarat, és a többi, krikettel kapcsolatos külföldi utat - mert egészen biztosan nem ez volt az utolsó ilyen alkalom.